3. NAP

2023.08.09

Előfordult már Veled, hogy felhalmozódott olyan tárgy az otthonodban, amit arra az esetre tartottál meg, ha valami olyan váratlan vagy kiszámíthatatlan dolog történik a jövőben, ami miatt szükség lesz rá? 

Használtad végül a megtartott tárgyat?

A tárgyak felhalmozásának egyik legjellemzőbb kiváltó oka a ‘tartalékolás’ érzés. Azonban érdemes először megvizsgálni, hogy valóban hasznos-e a tartalékolás? Vagy itt az elengedés ideje?

A telefonunkon ugyan így tartalékolunk: tartalékoljuk az applikációkat, hiszen ki tudja, hogy mikor jön el a pillanat, hogy pont arra a soha meg nem nyitott képszerkesztőre, receptes gyűjteményre lesz szükség. Tartalékoljuk az üzeneteket, hiszen kötődünk hozzájuk és megtartjuk az inaktív kapcsolataink telefonszámait is, amikhez szintén kapcsolódunk tudattalanul. Vajon tényleg mi kötődünk ezekhez vagy maga az érzés, hogy “ott van” tart minket benne?

Az elengedés folyamatáról az #ordiner blogon már többször olvashattatok, a mai feladatoknál is a fő lépés, hogy végig gondold, mi az amit nyújtanak azok az alkalmazások, telefonszámok, üzeneteket, amik már képzeletben a  “ki fogom törölni” előszobában várnak egy ideje, ám az alkalom eddig még nem jött el. 

Mínusz első lépésként a feladat, hogy ébredést követően 1 órát ne telefonozz, majd

  • Töröld azokat az alkalmazásokat, amiket nem használsz
  • Töröld azokat a telefonszámokat, amiket nem használsz vagy nem aktuálisak 
  • Töröld az üzeneteid, beszélgetéseid közül azokat, amire nincs szükség

este 9 óra után tedd félre a telefont és kapcsolódj magaddal vagy a környezeteddel.

+ 1 Tipp: érdemes a telefonod tartalmát is kategorizálni: applikációkat mappába rendezni: napi használatúak, pénzügyi appok, utazás, social, képek, zene ésatöbbi. - így egyrészt átláthatóak, másrészt ha időközönként cseréled az elhelyezésüket, akkor az agyad az alatt a pár másodperc alatt, amíg este keresed valamelyik mappában az IG appot nagyobb eséllyel villantja be a “feltétlenül szükséges megnyitnom?” feliratot, mint mikor izom memóriából bökünk rá a képernyőre.